Latest

Kanyonok halálszelében vergődő vándor voltam, vacsorára ördögszekereket ettem. Vihar közepén köteleket tépő hajósinas voltam, üvöltött s vért könnyezett a tenyerem. Hegyes jégcsapokkal fókákra vadászó eszkimó voltam, tegnap halálra fagyott a gyerekem. Uram földjeit szüntelen kapáló jobbágy voltam, s úgy hívott “te”, mert nem tudtam a nevemet. Cellám padlójára hugyozó rab

Az öreg csalót megkoronázták, lépése nyomát arannyal cicomázták. Dagadt ujján szétpattant a jegygyűrű. Csak legyen a trónhoz is épp ilyen hű. Kényelmes, Fenség? Csak nem kér egy kis vizet? Libabőrös már? Egyre gyűlik a hideg… A hóhérokat már nem csak felszentelik, hanem kezükbe teszik a keresztet is. Elég, ha csak

Új napra virradt. Éreztem, amint a nap fénye rávetült nem különösebb színű bundámra. Jó érzést keltett bennem, amint mások szerint kissé „csontos“ és „nyeszlett“, de erős testem átjárta a melegség. Még behunyt szemmel jó alaposan és jóízűen elnyújtózkodtam. A nagy összpontosításban oldalt a nyelvem is kikandikált. Na de elég is