Sátor Bence: Túl
Kanyonok halálszelében vergődő vándor voltam,
vacsorára ördögszekereket ettem.
Vihar közepén köteleket tépő hajósinas voltam,
üvöltött s vért könnyezett a tenyerem.
Hegyes jégcsapokkal fókákra vadászó eszkimó voltam,
tegnap halálra fagyott a gyerekem.
Uram földjeit szüntelen kapáló jobbágy voltam,
s úgy hívott “te”, mert nem tudtam a nevemet.
Cellám padlójára hugyozó rab
